Mi történik egy operatársulat alakuló ülésén? Általában biztosan nem az, ami 2011. október 5-én történt, a Moltopera megalakulásakor. Először is, a hozzávalók: énekesek. Társulatigazgató. Pénzügyi szakember. Rendező skype-on, webcamen. Arculattervező grafikus. És persze helyszínként belvárosi albérlet. No meg lelkesedés! A hozzávalók maradéktalanul megvannak, most már beszélhetünk arról, ami lesz.
Lesz például Don Giovanni. Igen, merész vállalkozás, főként azt figyelembe véve, hogy egy hónappal ezelőtt még Pergolesi La Serva Padronája volt a terv. Körbenézek a szobában és megértem, miért Don Giovanni. Balra tőlem Zerlina ül (nem csak egy kedves, fiatal, lírai szoprán, hanem Zerlina), mellette pedig Commendatore (nem csupán kétszázvalahány centi magas basszista, hanem a megelevenedett kőszobor) és így tovább, Don Giovannival, Elvirával.
És nem csak Don Giovanni lesz, ennél sokkal több. Lehet, hogy kultúrforradalom vagy mozgalom kezdete, de ami egészen biztos, jó előadások lesznek. Jó énekesek, jó emberek állnak majd színpadra, hogy szórakoztassanak bárkit, aki megtiszteli a társulatot, a zenét, a művészetet azzal, hogy időt szakít rá. Az alakuló ülés résztvevőin azt látom, hogy mindenki maga akar lenni a művészet: gyönyörködtetni és tanítani akar.
És ha így akarják, így lesz. Mert fiatalok, mert értelmiségiek, mert művészek és tehetségesek, és legfőképpen mert ezen az estén nem csak egy társulat, hanem egy közösség jött létre.
